Ma reggel nagy csodálattal és hálával néztem az Útmutatót, amelyben a következ? három igét olvastam:

Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9)

Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bens?m az ? szent nevét! (Zsolt 103,1b)

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. (Lk 1,68)

Ma Advent els? Vasárnapja van. Elkezd?dött tehát a várakozási id?szak. Ezzel a három igével szólított meg minket a mai napon az Úr, és arról beszél Isten, hogy ? jön. Vajon mi felkészültünk már az ? befogadására? Hova jöhet az Úr? Hozzám? Vagy éppen hozzád? A szívembe, a szívedbe, a szívünkbe? Lehet, hogy várakozni tudunk, hiszen talán ez a könnyebb része az adventnek, de arra felkészültünk-e, hogy az Úr érkezik is? Az el?bbiekben leírt igék közül az els? már arról beszél, hogy ? érkezik. Van-e ahova befogadjuk ?t, a várakozás közepette sikerült-e egy kis helyet szorítani neki, vagy csak sütöttünk, f?ztünk, takarítottunk a nagy izgalomban? Van négy hetünk arra, hogy testileg és lelkileg is felkészüljünk a Megváltó születésére, és felkészítsük magunkat arra is, hogy be tudjuk ?t fogadni az életünkbe, a családunkba, a szívünkbe. Mert mit ér a várakozásunk, hogyha a csecsem? Jézus – aki csakis miattunk, azaz értem és érted egyenként jött a Földre, hogy b?neinkt?l megszabadítson – el?tt egyszer?en becsapjuk az ajtót, mondván, hogy még nem készültünk fel az ? befogadására? Jézus, feltámadása után felment a mennybe, hogy nekünk is helyet készítsen, készítsünk hát mi is helyet neki ebben az örömteli várakozó id?szakban.

Már csak néhány nap, pontosabban 5 nap, és együtt dicsérhetjük és várhatjuk az Urat. Pontosabban együtt dicsérjük és várjuk az Urat, abban a bizonyosságban, hogy ? eljön újra és újra miértünk, b?nös emberekért, hogy megszabadítson a gonosz hatalmától.