Köznapi jelentése egyszeru. Várni, hogy valami jövőbeli dolog mihamarabb bekövetkezzen, türelmetlen lenni, számolni vissza a napokat. Általában nem hasznos, hisz az ember hajlamos rá, hogy a jövőbeli esemény miatt háttérbe szorítsa magát a jelent, a pillanatot amelyikben éppen van.
Várni sok mindenre lehet… Hétköznapokra, ünnepekre, emberekre, eseményekre, arra hogy tavasz legyen, vagy vakáció… Az ember úgy gondolja, hogy ha a várva várt esemény bekövetkezik, boldogabb, jókedvubb lesz, telyesebb lesz az élete.
Az Advent várakozás. De mi az amire várunk? Félelemmel nézünk a krízis sújtotta karácsonyunk fele, a hideg, talán éppen magányos téli napjainkra, az újévre, ami lehet hogy jobbakat ígér, de lehet még minden rosszabra fordul. Sok mindenre várunk, talán éppen félelemmel, talán örömmel. Viszont van egy nagy szabály, amit lehet nem ártana szem előtt tartani. Akármire várnánk is…
Lehet merészség kijeleteni, de a földi dolgokra várni fölösleges… Kár lenne elveszíteni jelent és feláldozni a várakozás oltárán.
Van viszont egy másfajta várakozás is. Egy feltétele van: nem előre kell nézni, az élet jövőbeli eseményei felé, hanem felfelé. Ott van az örömhír. Az egyetlen bizonyos öröm, ami minden földinél értékesebb…

Annak az öröme, hogy Valaki szeret téged. És nem kér cserébe semmit. Azért jött el a világra, hogy Önmagát feláldozva téged mentsen meg. Ez az időszak arra van, hogy újra átéld ezt az örömet…

Te mire vársz?