Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap els? napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglel?s dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? G?zvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színészn?kkel, rivaldafénnyel, s?t valószín?leg kritikusokkal és azokkal a szabón?kkel is, akik megjelennek a f?próbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Köznapi jelentése egyszeru. Várni, hogy valami jövőbeli dolog mihamarabb bekövetkezzen, türelmetlen lenni, számolni vissza a napokat. Általában nem hasznos, hisz az ember hajlamos rá, hogy a jövőbeli esemény miatt háttérbe szorítsa magát a jelent, a pillanatot amelyikben éppen van.
Várni sok mindenre lehet… Hétköznapokra, ünnepekre, emberekre, eseményekre, arra hogy tavasz legyen, vagy vakáció… Az ember úgy gondolja, hogy ha a várva várt esemény bekövetkezik, boldogabb, jókedvubb lesz, telyesebb lesz az élete.
Az Advent várakozás. De mi az amire várunk? Félelemmel nézünk a krízis sújtotta karácsonyunk fele, a hideg, talán éppen magányos téli napjainkra, az újévre, ami lehet hogy jobbakat ígér, de lehet még minden rosszabra fordul. Sok mindenre várunk, talán éppen félelemmel, talán örömmel. Viszont van egy nagy szabály, amit lehet nem ártana szem előtt tartani. Akármire várnánk is…
Lehet merészség kijeleteni, de a földi dolgokra várni fölösleges… Kár lenne elveszíteni jelent és feláldozni a várakozás oltárán.
Van viszont egy másfajta várakozás is. Egy feltétele van: nem előre kell nézni, az élet jövőbeli eseményei felé, hanem felfelé. Ott van az örömhír. Az egyetlen bizonyos öröm, ami minden földinél értékesebb…

Annak az öröme, hogy Valaki szeret téged. És nem kér cserébe semmit. Azért jött el a világra, hogy Önmagát feláldozva téged mentsen meg. Ez az időszak arra van, hogy újra átéld ezt az örömet…

Te mire vársz?

és a

BEMUTATJA

Vasárnap, este 7-t?l a Farkas utai református templomban Fike istentiszteletre kerül sor.

A Fiké-ről azt kell tudni, hogy van rá eset, hogy az istentiszteleti adományokat egy bizonyos célra szánják, és ezt a bizonyos összeget “céladomány”-nak nevezik.

A novemberi céladomány a “Várom az Urat” zenefesztivál támogatására van elrendelve.

Ez a felhívás szól mindenkinek, aki vasárnap Kolozsváron tartózkodik….A Fike szeretettel vár titeket a vasárnap délutáni istentiszteletére. Gyertek el és támogassátok a VAU-t!

És meglepetésként Szikra koncert is lesz (amit most, hogy így kihirdettük, nem is olyan nagy meglepetés)…

Tudod hogy Neked ott a helyed vasárnap! Mert a Fikében “Itthon vagy”.

2008 December 6, reggel 8 óra és pár perc. Elsők közt érek az Auditorium Maximumhoz. Csak a kapus van ott. Neki mondom el tehát, hogy nagy nap a mai és hogy élet-halál szükségem lenne a segítségére. A kapus kedves. ő az aki elsőnek rám-mosolyog és veszi a kulcsokat.

Amire kinyitjuk a nagy bejárati ajtót, már ott vannak a fiúk és a hagosítás, még dobozokban. Attól a perctől kezdve olyan a nagy épület, mint a hangyaboly. Az emberek járkálnak nagy összevisszaságban, de valahogy mégis mindennek és mindenkinek megvan a helye.

Sokan dolgoznak azért, hogy minden tökéletes legyen: hangosítás, standok, kávéház, kivetítés, tombola és még annyi minden kicsi apróság hogy észbe se lehetne tartani. És a legfontosabb, egymás után jönnek az együttesek. Fiatalok, tele életkedvvel, tenni akarással és tehetséggel. ők a mai nap sztárjai, és rajtuk keresztül Valaki más…

12 órakor már próbálják a hangszereket, készenlétben vannak a standok is, ahol könyvektől elkezdve társasjátékokig és szalma-figurákig sok mindent beszerezhet az ember, ha van ideje nézelődni. Nekünk akkor nem volt…

Még egy óra, s kezdődik, mondom magamnak, s mindenkinek. Izgatott vagyok. Elrontjuk? Vagy minden úgy lesz ahogy már hónapok óta megálmodtuk? Aztán megnyugodok. ő ittvan, milyen baj történne?

1 óra. Az órám pontos. És a kezdés is. Majdnem. És sokan vannak a nézőtéren. Jókeduvek. Kiváncsiak.

A Fike Band kezdi a napot. És kezdésnek pont ez kellett. A zene ami hangulatba hoz, amely elkergeti minden aggodalmunkat. őket követi az Új remény Csikszeredából és a Békés Szavak Marosvásárhelyről.

És egyre többen vannak. Szünetekben alig lehet mozogni az előtérben. Mintha mindenki ismerne mindenkit és mindenki örül annak, hogy itt lehet és együtt ünnepelhet.

B-man és Slick következik az ő egyéni stilusukkal, majd őket követi a kolozsvári Kobak és a Snaps Vokal Band Sepsiszentgyörgyről. És a hangulat is nagyon jó. Nem beszélve arról, hogy tele van a terem. Az szentgyörgyiek viszik a bulit. Egyelőre.

Késő délután van már, és én elvesztem az időérzékem. Csak azt érzem hogy szép és bárcsak ne lenne még egyhamar vége. Egy pillanatig leülök és nézem a közönséget, az arcokat, a mosolyt az arcokon, és úgy érzem minden rendben, készül valami, hamarosan itt lessz és mi lélekben már várakozunk. És olyan jó érzés ezt megosztani mindenkivel.

A Szikra együttes következik, majd a marosvásárhelyi Graal lép színpadra.

A sok zene után pedig kell egy kis csendesség is. Szász Lóránt-Levente, kerekdombi segédlelkész áhitatjában az igazi várakozásról beszél. És akik idáig együtt énekeltek az együttesekkel, elcsendesedve hallgatják. Nem csak zenével és tánccal, de lélekben is kell várakozni.

Az este utolsó fellépői a marosvárárhelyi Reménység együttes.

És az egész nap hangulatát zárja az ’’all star’s ’’ fellépés, amikor minden együttes visszamegy a szinpadra, a kivetíttőn egymás után látni a nap legjobb pillanatképeit és az egész terem énekli a ’’Várom az Urat” címu dalt, mindenki együtt.

Együtt vártuk őt 2008 december 6án. Énekkel, mosolyal, ünnepelve…

És talán jövőben is… Legalábbis úgy szeretnénk…

Megjegyzés: egy éve történt, azóta már a 9. Vau-ra készülünk, ugyanúgy aggódva és ugyanolyan örömmel…

Kedves mindenki!

Talán már belegondoltatok abba, hogy hamarosan újra karácsony. Na ez sok fejtörést meg mindenféle ide-oda rohangálást tud okozni olykor-olykor. Én előre félek. Alig lehet megvenni azt az  ajándékot, mert mindenki lökdös ide oda… és olyan kicsikének érzed magad…meg egyedül néha… túl nagy ez a város karácsonykor.

Ami igazán meleggé teszi a hangulatot, így karácsony előtt, az talán a gondolat, hogy nem vagyunk egyedül… Még egy nagyvárosban sem. Persze, vonz haza a családi kicsi házacska és a régi szobád melege, és a képek a falon, és a fenyőfa illatú világ… De még nem lehet menni…

Az ilyen ünnepre fel kell készülni, várni kell rá… Számolni kell vissza a napokat, míg eljön. És ez a várakozás örömteli kell legyen. Talán ez az egyik oka annak, hogy megszületett a VAU.

Ez így elsőre neked lehet semmit nem mond, de annak aki ismeri, az bizonyára úgy véli, hogy teljesen megváltoztatja az ünnep előtti hangulatát. Olyan, mintha megnyílnának új ajtók és beengednének abba a másik világba, az igazi “ünnep világába”. Ahol zaj van és csend, gyerekek sikítoznak és öregek mosolyognak csendesen. Nem akarom elragadtatni magam. Ez egy érzés. És amikor az érzést képi formába öntjük, még meg se közelítjük vele, azt amit valójában le kellene írjunk.

Ha csak a tényeket vesszük figyelembe, 9 együttes, majdnem 100-nál több fellépő, talán 50-nél több munkatárs…. és résztvevő… nem lehet megszámolni előre…

Nem tudok többet mesélni, félek, a szavak ebben az esetben kevesek…

Nem is akarok… Csak annyit, hogy megfog a hangulat, varázsol a zene, és másnap mikor felébredsz, úgy érzed majd, hogy MINDEN FELHÕ GYANÚS…

Készül a VAU hivatalos honlapja. Hamarosan láthatjátok:)

Lehet örülni…
Az eddigi visszajelzések szerint a következő együttesek jönnek a VAU-ra: Új Remény (Kolozsvár), FIKE Band (Kolozsvár), Psallite (Csíkszereda), Reménység (Udvarfalva), Pont (Kolozsvár), Kobak (Kolozsvár), Szélrózsa (Budapest) és Tálentum (Nagyvárad).

És még egy jó hír: az ahitatot Imre István Zoltán (azaz ismertebb nevén Steve) fogja tartani.

Igen, terjeszkedünk! Egyre nagyobb helyet próbálunk biztosítani magunknak a világszöttesen!
Nem tagadjuk, kicsit önző ez a terjeszkedés! Célja az, hogy minél többen megismerjenek minket, idejében beírjátok a DECEMBER 5. dátumot a határidőnaplótokba vagy az Active Desktop Calendarba. Igen, akkor lesz egy felejthetetlen adventi zenefesztivál Kolozsváron. Miért nem a legfelejthetetlenebb? Azért, mert minden advent idején megismétlődik…
Most már a twitteren is is követhetitek a fesztivál előkészületeit. Reméljük a facebookon kicsit bővebben is informálhatunk mindenkit.
Ne feledjétek: kattanjatok ránk!

Így nézett ki a tavalyi plakát, ami a 2008-as VAUra hívott titeket!